Ismerjétek meg Nagy Andreát, a budapesti ház új és egyben második házmenedzser-helyettesét!
KisNagyAndit, ahogy a Ronald Házban hívják, igazából nem kell bemutatni senkinek, aki valaha kapcsolatban volt már az Alapítvánnyal. Anyukája, Nagyné Bayerle Andrea a budapesti, tehát az első magyarországi Ronald Ház nyitása óta a ház menedzsere. Andi gyerekkora óta részt vesz a Ház lakóinak életében és segíti anyukája, valamint az Alapítvány munkáját. Januártól most már „hivatalosan” is anyukája nyomdokaiba lépett.
Ebből az alkalomból kértük, hogy meséljen egy kicsit Ronald Házhoz fűződő érzéseiről, gondolatairól.
„Gyerekkorom óta jövök anyuval a Ronald Házba és segítek neki ott, ahol csak tudok. Emlékszem arra a napra, mikor húgom és én az iskola után mentünk be a Házba, és mindannyian azon voltunk, hogy a megnyitó napjára minden rendben legyen. Szépítgettük, és anyuval közösen rendeztük be a szobákat. Ebben az időszakban mindenki feszített tempóban igyekezett erején felül teljesíteni, hogy minden a helyén legyen. Amikor elérkezett a várva várt nap, a megnyitó, az általános iskolám alsó tagozatos diákjai jöttek el a megnyitóra, és élőláncot alkottak az I. sz Gyermekklinika és a Ronald ház között. Egy hatalmas, jelképes kulcs járt kézről kézre, míg elért a Ronald házig és megnyitotta a Ház kapuját. Ez a jeles nap is emlékezetes marad számomra. Innentől fogva részese lettem a Ronald ház mindennapjainak. Önkéntes munkámat három díjjal is megjutalmazták! 2009-ben az Év önkéntese díját, 2014-ben az Év kiemelkedő önkéntesi díját és 2016-ban az Év önkéntes Segítő angyala díját nyertem el!
Az évek folyamán rengeteg kis beteg érkezett a Ronald Házba, így egyik-másik családdal nagyon szoros barátság alakult ki. Van olyan korombeli lány, akivel a kezdetektől fogva megtaláltuk a közös hangot. Együtt készültünk a nyelvvizsgára, együtt szereztük meg a jogosítványt, és amikor az egészségi állapota is megengedte, moziba jártunk és közösen sütöttünk- főztünk. Van olyan kisfiú, aki a mai napig ragaszkodik hozzá, hogy részt vegyek a különböző kis életeseményein, annyira megszerettük egymást. Sok, számomra kedves történetre emlékszem, de talán az egyik legkedvesebb, amikor, egy beteg kisfiúnak segítettünk meglepetés tortát sütni, aki azelőtt sosem kapott tortát szülinapjára. Azt a napot sosem felejtem el. A ház minden egyes lakója nagyon a szívemhez nő, ezért is örülök annak, mikor a régi lakók meglátogatnak minket. Ahogy anyu is mondja, itt tényleg minden napnak értelme van. És ez a legfontosabb.”
Nagy Andrea, házmenedzser-helyettes